Podmaniczky Frigyes báró (1824 - 1907)

Élete:

Apja báró Podmaniczky Károly, anyja jäkensdorfi Kostitz Erzsébet. Iskoláit Pesten és Késmárkon végezte. 1843-tól tevékenyen részt vett a politikai életben. Ráday Gedeon megyei követ mellett irnok. 1847-ig Pest vármegyei aljegyző, 1847-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és jegyzője. A szabadságharcban huszárkapitány és osztályparancsnok. Világos után büntetésből közlegényként katonáskodott 1850-ig. Ekkor visszavonult a közéleti szerepléstől, és szépirodalommal valamint evangélikus egyházának ügyeivel foglalkozott. 1867 és 1873 között a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője volt. 1868 -1869-ben a Hazánk című folyóirat szerkesztője. 1873-tól 1905-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökeként sokat tett Budapest fejlesztéséért. Ekkor készült el a főváros általános rendezési terve, ekkor épültek ki a körutak és a sugárutak, a dunai rakpartok kiépítése, három Duna-híd stb. 1875-85 között a Nemzeti Színház intendánsa. Tízéves működése alatt a színház egyik fénykorát élte.Első lépésként a műfajokat választotta szét. A népszínműveket és operetteket átadta a Népszínháznak. A szerveződő operaház – amelynek létrehozásában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökeként is jelentős szerepe volt – majdani együttesének kialakítását is megkezdte. Rendkívül sokat tett mind a Nemzeti Színház, mind az épülő operaház biztonságos működéséért, a korszerű technika megvalósításáért. A különváló színházak között átgondolt rendszer alapján osztotta el a jelmezeket és a díszleteket. Gondossága, minden részletre kiterjedő figyelme hosszú időre biztosította e két intézmény kiegyensúlyozott ügykezelésének kereteit. Budapest kulturális életének fejlesztésében játszott szerepe miatt köztiszteletben álló személy volt. 1861-1906 között országgyűlési képviselő. 1861-ben az országgyűlés alelnöke. 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke. Szépirodalmi művei, melyeket korában szívesen olvastak, nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai sok adatot tartalmaznak. Végső nyughelye az aszódi evangélikus templom.

Személyét, különösen pályája vége felé, legendák övezték. A várost a legenda szerint szinte sose hagyta el, mert azt hirdette, hogy nyaralni is itt lehet a legjobban. Kezdték „kockás bárónak”, „pepita bárónak” nevezni, sőt, bennfentes szeretettel „Fridmaniczky Poci”-nak. Emléke halála után sem halványult el. 1983-ban teret neveztek el róla, emlékének ápolása egyfajta erjesztője volt a városvédő fordulatnak. A Budapesti Városvédő Egyesület minden év június 20-án hagyományosan megkoszorúzza a szülőházán található emléktáblát, a belvárosi Ferenczy István utca 12. alatt. 1991 óta Kő Pál szobra is emléket állít Podmaniczky Frigyesnek, a róla elnevezett téren.

Főbb munkái:

Úti naplómból (útleírás, Pest, 1853)

Az alföldi vadászok tanyája

Álom és valóság

Régen történt mindez

Naplótöredékek 1824 – 1887

A Közmunkatanács 1870-1918 között létezett, amíg 1948. november 17-én véglegesen meg nem szüntették. Székhelye a Lánchíd Palota volt. Feladatai közé tartozott a Duna főváros melletti szakaszainak szabályozása, a megfelelő közlekedés érdekében kiépíteni Budapest területén a közlekedési fővonalakat, a Lánchíd megváltása, egy vagy két új híd építése. Közvetlen teendőin kívül felügyeletet gyakorolt a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben.

A Közmunkatanács egy elnökből, egy alelnökből és 18 rendes tagból állt; ezenkívül városi tanácsosok, középítési bizottsági tagok és főmérnökök is részt vettek a tanácskozásokon. Az elnöki tagságot időnként a miniszterelnök töltötte be.

A szervezet tagjai arisztokraták voltak, mint Andrássy Gyula gróf vagy Podmaniczky Frigyes báró.

,,Hogy ugyanabban a városban két olyan külön világrész nézzen farkasszemet, mint Pest és Buda, ilyesminek párjáért ugyancsak messzire kellene menni. A bal part csupa modern ideg, a jobb part maga a nyugalom, szinte penzió. A bal parton a villamos száguld végig és belecsilingel az emberek gyors beszélgetésébe. Odaát akácvirág hull az emberekre, akik csendesen járnak és halkan beszélgetnek." Budai Hírlap, 1906

,,Hatalmas gyárak és nyomorult viskók. Azokban dolgoznak, ezekben laknak. Mert Budapesten is ilyen a világ rendje. A gyárak úgy szaporodnak, mint a gomba, de a munkások lakásáról senki sem gondoskodik. A proletariátus aránylag kicsiny és nemigen szervezett, hanem szegénysége határtalan. Nem is annyira szegény, mint földhözragadt." Gerő Ödön: Budapest fiziognómiája, 1896

,,1906. május 12-én volt Budapesten 157 007 lakás. Ebből a számból 81 627 volt az egyszobás lakás, köztük 10 677 olyan, amelynek konyhája sincs. (...) Budapesten az összes lakásoknak 67,65%-a egy- és kétszobás lakás, (..) 465 979 ember, azaz a lakosságnak 68,15%-a lakik egy- és kétszobás lakásban. Szakszervezeti Értesítő, 1909

,,Mindenki szereti az Andrássy utat és úgy tekinti, mint valami gazdag, de becsületes ismerősét, aki már régóta szerezte a vagyonát és az a friss , nehéz pénzillat már nem érezhető sem a modorán, sem a ruháján, gyémántjain. (...) Tiszteletét már gyermekkorunkban nevelik belénk. Ha a pesti gyereket az Andrássy útra viszi a dadája, szebb ruhát ad rá, mert arra csupa finom nép jár. És megmagyarázza neki, hogy ezekben a házakban csupa szörnyen gazdagember lakik, akinek már az apja sem volt szegény, hát még a gyereke!" Fried Margit: Pest és a pestiek, 1907

A dualizmus fellendülése a leglátványosabb eredményeket Budapesten érte el. 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítésével jött létre a főváros.

 

 Eklektika

Görög eredetű szó jelentése: válogatás. A XIX.század második felére jellemző. A művészek  szabadon válogattak a különböző korok stílusainak formakészletéből. Tehát valójában nem nem egy külön stílus. 

Budapest városszerkezete:

Elkülönültek a különböző funkciójú városrészek: üzleti és igazgatási negyed, lakónegyedek, ipari körzetek, kertvárosok. Modern nagyvárossá vált a középületek, pályaudvarok, bérpaloták és a Duna hídjai révén.

A Nyugati pályaudvart a méltán híres Eiffel iroda tervezte.

Hídak:

Lánchíd - 1849

Margit híd - 1876

Ferenc József (ma Szabadság-híd) - 1896

Erzsébet híd - 1903

Lánchíd:

Margit híd: 

Ferenc József híd (Szabadság-híd): 

Erzsébet híd:

Budapest elszakadt a többi, lassabban fejlődő országrészektől. Mivel az erőforrásokat Budapestre koncentrálták az államnak már nem maradt ereje más régiók hasonló ütemű fejlesztésére. Azonban a vidéki nagyvárosokat is érintette a dualizmus. Virágzásnak indult többek közt Pozsony, Kassa, Temesvár, Szeged és Nagyvárad.